A férfiakat javarészt váratlanul éri, ha a nő akar válni, márpedig igen nagy százalékban a nő adja be a válókeresetet.
Ezek a férfiak többnyire kétségbeesettek, főleg, hogyha közös gyermek is van a kapcsolatban. Legtöbbször teljesen meglepetésszerűen éri őket az egész, mert a kommunikáció nem jól működött a házasságban, és amikor a nő éppen panaszkodott, akkor a férfi ezt csupán csak sima hisztinek érzékelte – ahogy jó néhány férfi már eleve az olyan konfliktust sem veszi komolyan, amely két nő között zajlik: a női nemmel egyenesen velejáró szeszélynek értékeli, és a „cicaharc” gúnynévvel illeti.
Komoly probléma, hogy a házaspárok egy idő után nem igazán figyelnek egymásra, és ebben mindketten hibásak általában! A nők igen nagy része már a kapcsolaton belül gyászol, míg ez a férfiakra nem igazán jellemző. Éppen ezért a nők viszonylag gyorsabban túlélik ezt a traumát, bár látszólag ez pont fordítva történik.
A nők emellett természesnek tartják, és nem pedig szégyenletesnek, ha rokonaik, barátnőik vállán – akár a szó legszorosabb értelmében – kisírják magukat, míg sok férfit még napjainkban is arra tanítanak már egészen zsenge gyermekkorukban, hogy „a teremetés koronájának” nem illendő sírnia és panaszkodnia. Aztán vannak olyan férfiak, akik maguk adják be a válókeresetet, de ez sokkal ritkábban fordul elő. Ennek oka általában az elhanyagoltság érzése, mind szexuális, mind egyéb szempontból. A férfiak nem hisztiznek, hanem tényként közlik mondandójukat, és amikor süket fülekre találnak, akkor lépnek ki a kapcsolatból, bár ezt hosszú évek előzik meg.
Nagyon sok múlik azon, hogyan lesz vége a kapcsolatnak.
Sajnos, mire megszületik a döntés, már mindketten komolyan sérülnek. A legnagyobb gond az apukák számára a gyermek „elvesztése”, ugyanis ezt többnyire szó szerint így élik meg. Mivel a bíróság csak kirívó esetben nem az anyánál helyezi el a gyermeket, így számukra a legfontosabb kérdés, hogy gyermeküket gyakran tudják majd látni. Itt a felek megállapodhatnak a gyermek közös szülői felügyelet gyakorlásáról illetve, hogy a különélő fél hogyan, és mikor tartja majd a kapcsolatot a gyermekkel. Az édesapa gyermektartásdíjat kell, hogy fizessen. Igazából mindkét fél életét megkönnyíti, ha sikerül közös megegyezéssel elválni. Ez egyben azt is jelenti, hogy gyakorlatilag sikerült sok tekintetben közös nevezőre jutniuk. Később jön a vagyonmegosztás, ami szintén komoly gondot okozhat egy válásnál. Ez plusz nehézségeket képes okozni ebben a folyamatban.
Hogy mi történik a férfiak lelkében egy válás során?
Ezek mind lehetségesek:
– komoly sokk éri, alkoholhoz nyúl, sokáig nyalogatja a sebeit
– revansot vesz, igyekszik bosszút állni, nők karjaiban keresi a megnyugvást
– továbbra is megkeseríti az exe életét, ott bántja, és mocskolja, ahol csak lehet
– belenyugszik, új célokat keres, a munkájába menekül
– szeretője mellett dönt, új családot alapít (sértettségétől vagy a lelkiismeret-furdalásától függően hanyagolja gyermekeit)
– egyszerűen továbblép, és éli az életét, ahogy az neki jó, sportol
– rájön, hogy mit veszített, szerelmével üldözi az exét.
Sajnos az utóbbi időben volt a klienseim között néhány olyan pár, ahol nem volt más megoldás, csak az, hogy elváljanak. Ott, ahol az egyik fél már nem szereti a másikat, és ennek hangot is adott már egy ideje, nem igazán akad más megoldás. Volt, hogy miután hozzám eljöttek, a pár közösen hozta meg a döntést, miszerint jobb külön utakon folytatni. Azt kell, hogy mondjam, hogy a segítségemmel nagyon korrekt módon sikerült mindegyik esetben megoldást találni arra vonatkozóan, hogy a válás a lehető legkevesebb sérüléssel menjen végbe. Méltósággal viselik a dolgot, és igyekeznek segíteni a másikat, ahol lehet. Bár a kapcsolatot megmenteni nem lehetett, de az összes sérelmüket tudták nagyjából tisztázni, és érdekes módon megtanultak asszertívan kommunikálni egymással. Nagyon fontosnak tartom, hogy az önbizalmukat, nőiességüket/férfiasságukat is mindketten kezdjék el újra építeni. Célom, hogy érzelmileg stabil legyen az ügyfél, segítek új célokat találni, kibeszéljük az összes olyan számára bántó dolgot, ami lelkileg terheket rakott rá, és ami talán a legfontosabb, hogy tanuljon a hibáiból. Ha ez az utolsó nem történik meg, sajnos benne van a pakliban, hogy újra elköveti azokat a következő kapcsolatában. Ahol gyermek van, ott a lehető legokosabb és emberibb módon kell a dolgokat megoldani. Félre kell tenni a sértettséget, a gyermek(ek) előtt nem szapulni a másik felet, és a gyerekkel mindketten le kell üljenek beszélgetni, őszintén, de úgy, hogy a lehető legkevesebb sérülést kapja majd. Hiszen nagyobbacska, már nyiladozó értelmű, de még nem serdülő gyermek esetében az is előfordulhat, hogy önmagát hibáztatja, vagyis azt hiszi, hogy anyu és apu útjai miatta válnak el. Arra is volt példa, hogy a gyermeket/ gyermekeket is elhozták később hozzám. Segítettem elmagyarázni nekik a miérteket és igyekeztem, hogy mind az anya, és mind az apa érdekeit védjem előttük.
Nagyon fontos a válás feldolgozása, ami nem éppen egy gyors folyamat, azonban lehet rajta gyorsítani, ha időben kér segítséget az ember. Nincsenek elvesztegetett évek, mindenből tanulhatunk valamit. Ez az adott kapcsolat valamiért eddig tartott, le kell vonni a konzekvenciát, hogy miért. Nem kell hibáztatnod magad, te ennyire voltál képes. Azonban én rávilágítok majd arra, hogy lehet ezt legközelebb jobban csinálni. Keresd a támogató környezetet, barátokat, családot!
